home
***
CD-ROM
|
disk
|
FTP
|
other
***
search
/
Chip 1996 April
/
CHIP 1996 aprilis (CD06).zip
/
CHIP_CD06.ISO
/
hypertxt.arj
/
9542
/
KELOPTI.CD
< prev
next >
Wrap
Text File
|
1996-02-13
|
7KB
|
98 lines
@VOptikai hálózatok@N
Évek óta használunk üvegszálakat telefonhívások és
videoképek nagy távolságú közvetítésére. Egy ilyen
üvegszálon jelenleg másodpercenként 2,5 gigabit információ
közvetíthetô. Bármilyen nagynak tûnik ez a sebesség, csak
töredéke az üvegszál maximális átviteli teljesítményének,
ami másodpercenként 25 terabit lenne. Az elmélet és valóság
közötti négy nagyságrendnyi különbség egyik oka a nagy
távolságokon bekövetkezô jeltorzulás, a másik -- az
elôbbivel összefüggésben -- az, hogy nem állnak
rendelkezésre megfelelô optikai elemek, amelyekkel ezek a
szédületes sebességek kezelhetôk lennének.
Valahányszor a fényimpulzust erôsíteni kell, vagy át
kell kapcsolni, be kell iktatni egy hálózatba, vagy el kell
távolítani onnan, mindig át kell alakítani elektromos jellé.
Az elektronika pedig drága, bonyolult és mintegy 50 gigabit
felett nem is alkalmas arra, hogy a fény és elektronikus
jelek közötti átalakításokat kezelje. Ezért az újabb
kutatások olyan hálózatok megvalósítására irányulnak,
amelyek kizárólag optikai elemekbôl állnak. Az ilyen
hálózatoktól mintegy százszoros kapacitásnövelést várnak.
Az optikai információközvetítés eddigi legfontosabb
eredménye az optikai erôsítô létrehozása. Az optikai
erôsítôben erbiumionok vannak üvegszálba ágyazva. Az ionokat
lézersugár gerjeszti, így alkalmassá válnak arra, hogy
felerôsítsék a beérkezô gyenge fényjeleket. Az erbiumos
optikai erôsítô számára természetesen nem létezik 50
gigabites sebességi határ, és nagy elônye, hogy egyidejûleg
képes erôsíteni különféle hullámhosszúságú fényjeleket. Az
optikai erôsítôk már kereskedelmi hálózatokban is igazolták
felhasználhatóságukat.
Az optikai hálózatok kapacitásának jobb kihasználását
szolgálják a sokszorozó eljárások. A sokszorozás
legegyszerûbb formája a hullámhosszmegosztáson alapul. A
hálózat minden adókészüléke tartalmaz egy meghatározott
hullámhosszra hangolt lézert és az optoelektronikus vevôt is
behangolják ugyanerre a hullámhosszra, akár egy rádió
vevôkészüléket. Az AT&T kutatóinak sikerült egyetlen szálon
17 különbözô hullámhosszon egyenként másodpercenként 20
gigabit információt mintegy 150 kilométerre továbbítani. (Az
IBM egy ilyen elven mûködô rendszer prototípusát mutatta be
a Telecomon - @KA szerk.@N) A hullámhosszmegosztásos eljárás
bizonyos korlátját képezi, hogy az egyes sávok között
áthallás alakulhat ki, ezért védôsávokat ajánlatos helyezni
a sávok közé, ami csökkenti a kapacitást.
Másrészt viszont a teljes hálózatot fel lehet osztani
alhálózatokra, amelyekben felhasználhatók ugyanazok a
hullámsávok egymás zavarása nélkül. Ha mégis két azonos
hullámhosszon dolgozó üzenet kerülne egyazon szálra, egymás
zavarása elkerülhetô egyikük hullámhosszának átalakításával.
Az üvegszálon futó különbözô hullámhosszú jelek --
tulajdonképpen különbözô színû fényimpulzusok -- prizma elvû
irányító segítségével választhatók szét. A
hullámhosszmegosztáson alapuló sokszorozás különösen elônyös
például több órán át tartó videkapcsolatok számára.
Más típusú hálózat lehet elônyös például a számítógépek
közötti kapcsolatban. A számítógépek rövid, nagy sebességû
csomagokba szervezett adatokkal kommunikálnak. A teljes
üzenetet sok, független csomagra bontják, ezeket az éppen
üres útvonalakon küldik el a célállomásra. Hasonlóan
dolgozik az Internet is. Hogyan használhatná a
csomagkapcsolt hálózat a kifejlesztés alatt álló optikai
multiplexert? E hálózatban az egyes hullámhosszak egy
pikoszekundum alatt be- és kikapcsoló lézerek impulzusait
szállítanák. A fényimpulzusok másodpercenként 100 gigabit
adatot állítanának elô, amelyeket mintegy tízezrenként
csomagokba rendeznének. Ha ezt a 100 gigabitet például tíz
felhasználó között egyenlôen osztanák fel, mindegyik
másodpercenként 10 gigabit idôhöz jutna. Ezt a sokszorozást
idômegosztásos technikának nevezik. Az idômegosztásra, és a
másik végen a leolvasásra a Massachusetts Institute of
Technologyban folyó kísérletekben nemlineáris optikai
huroktükröket használnak. Az üvegszál alkotta hurokba való
belépéskor az adatsort -- amely például másodpercenként 40
gigabit sebességû -- ütköztetik egy másodpercenként 10
gigabitnek megfelelô sebességû vezérlôimpulzus-sorozattal.
Ez minden negyedik impulzus fázisát megváltoztatja, így a
hurkot végül két fénysugár hagyja el: az egyik
másodpercenként 30, a másik 10 gigabites impulzussorozatból
áll. A japán NTT vállalat nemrégen hasonló kísérletet
végzett 100 gigabites impulzusokkal.
Nagy távolságú adattovábbítás vagy optikai adattárolás
céljára az MIT-ben kidolgozták a szoliton típusú
fényimpulzusok használatát. Ezek olyan hullámok, amelyek
rendkívül sokáig megtartják kezdeti alakjukat, kedvezôtlen
körülmények között is.
Az elektronika rohamos fejlôdésének és a már kiépített
kombinált üvegszálas-elektronikus átviteli rendszerek
teljesítôképességének figyelembevételével sokan
kétségbevonják, hogy szükség lesz-e a közeljövôben a tisztán
optikai rendszerektôl várható újabb százszoros
kapacitásnövelésre. A nem túl távoli jövôben azonban,
például a telefonhálózatban a videotechnika meghonosodásával
vagy a nagy számítógépek kapcsolatainak kiterjedésével,
elôtérbe kerülnek majd ezek a technikák.
@KDobó János@N